A Balaton és környéke országunk egy nagyobb területi egysége, és mint minden ilyennek, van egy központja, mondhatjuk úgy is, hogy fővárosa. Jelen esetben a köznyelv szerint is Siófok nyerte el ezt a címet. Kezdjük el barangolásunkat ebből a fővárosból, bár terveim szerint jó pár kört kell tenni a tó körül, mivel kifogyhatatlan a szebbnél szebb balatoni városok, települések, és az ott található nemzeti kincsek száma.
Siófok a kezdeti időkben elhanyagolt terület volt fekvésénél fogva, mint ahogy az egész déli partszakasz. Lápos talaja nem volt alkalmas a szőlőtermesztésre, és így szóba sem jöhetett az északi dús szőlőtermést produkáló területekkel szemben. Legelőször Galériusz császár építtetett az ingoványos részek lecsapolására zsilipet, és erdőket is kiirtatott, amit persze ma már nem annyira díjaznánk. Itt kezdődött el a későbbi (1055-ös tihanyi alapítólevél) írásokban először "Fuk"-ként szereplő város történelme.
A város a Balaton déli partszakaszának keleti medrében, a Sió torkolatánál fekszik, így kapta 1790-től kezdődően a Siófok nevet. A török 1552-ben hatalma alá vonta Fokot, és a mai kórház szomszédságában erődöt épített a "Granárium" dombján. A falu tökéletes volt hadikikötőnek. A török hódítás után a XVII. században telepesek lakták, jelenlétüket fatemplomokkal igazolták. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1705-ben adományozott pecsétet Fok falunak, ebből készült el a város mai címere.
A XIX. században indult nagyobb fejlődésnek a település. Beszédes József vízügyi mérnök tervei alapján a Sió szabályozása 51 000 hold területet tett vízmentessé, az önálló postamesterséggel és a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulásával Kossuth Lajos okirata alapján, gróf Széchenyi István elnöklésével jelentős központtá vált országos szinten is. Az első Kisfaludy kerekesgőzös és a 17 évvel később elkészült vasútállomás, hajókikötő a kor legfejlettebb közlekedéssel bíró településévé tette, 1865-től pedig mezővárosi ranggal is bírt.
Ettől kezdve rohamos fellendülés következett a város életében, sorra nyíltak a fürdők a "Balatontavi Fürdő Siófok" címmel, fürdőbérleti jogot lehetett vásárolni, telkeket parcelláztak. A parton gombamódra épültek a villák, fürdőházak, az ismert emberek is özönlöttek ide. Abban az időben a jólét és a gazdagság mutatója egy siófoki parti villa volt. Festőművészek, írók, színészek, rendezők, zeneszerzők kedvenc lakó- és üdülőhelyévé is vált, csak egy pár a nagy nevek közül: Kálmán Imre, Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar, Tölgyessy Arthur, Krúdy Gyula, Latabár Árpád, Kabos Gyula, Karinthy Frigyes. Sorra nőttek a part mentén a szállodák, a Belügyminisztérium pedig "gyógyfürdő" titulust adományozott a városnak.
A múlt század elején nyüzsgő társadalmi élet volt jellemző Siófokon, lóverseny, úszó- és teniszversenyek sora váltotta egymást. Eközben a vasúti közlekedés egyik gócpontjává is vált a város. Ezt az idilli létet a második világháború teljesen szétzilálta, hatalmas károkat szenvedett az egész déli partszakasz, de főleg Siófok, pont fejlettsége miatt.
A háború utáni újraépülés stílusa tükörképet mutatott a kor rendszerének, ám ezzel is, még inkább a balatoni üdülés központjává vált. A hatvanas évektől a külföldi turisták is felfigyeltek Siófok adottságaira, arra, hogy nagyon kedvező áron úgy érezhetik magukat, mint bármelyik tengerparton. Siófok virágzott, és egy kicsit már túlzsúfolttá is vált. Kategóriák is keletkeztek: a Sió csatornától keletre az Aranypart, ahova a nívósabb szállodák és nyaralók épültek, nyugatra pedig az Ezüstpart-szakasz, ahová inkább a soványabb pénztárcájú, ámde családiasabb környezetre vágyó vendégek érkeztek.
1968 szilveszterében Siófok várossá vált, ami már az egész évben ittlakók számát is jelezte. Ezért szükségszerűen megépült a kórház, a kulturális központ és a könyvtár. A közlekedést már az M7-es autópálya is segítette, így már mindenféle járművön gyorsan meg lehetett közelíteni a várost - és el is mondhatjuk, hogy ezt a lehetőséget a hetvenes évektől a kilencvenes évekig szinte a végletekig ki is használtuk. Nyilván mindannyian emlékszünk ebből az időből gyerekként, felnőttként az órákig tartó araszolásra az autóúton, a vonaton állóhelyre kényszerülő utazásra. De a Balaton és Siófok kihagyhatatlan volt, megérte a várakozás és a kényelmetlenség.
A politikai változás a kilencvenes évektől magával hozta az egész ország, és így a Balaton-part, Siófok átformálódását is. A Balaton fővárosában kezdett az odaérkezők tábora két részre oszlani - az idősebb külföldi és magyar turisták, akik a nyugalmat, a gyógyvizeket, a pihenést keresik, és a fiatal korosztály akik az egyre színesebb szórakozási lehetőségeket próbálják kiaknázni mást és mást keresnek. Az utóbbit például a Petőfi sétányon és környékén találjuk, ahol hosszú strand, éttermek, kávézók, diszkók sora váltja egymást. Az aktív pihenési lehetőségeket pedig mind a két célközönség kihasználja: úszás, szörfözés, vitorlázás, lovaglás, teniszezés, fallabdázás, a labdasportok minden ága, fitnesz és természetesen hozzánk is, megkésve bár, de megérkezett a wellness kultúrája.
Az újonnan épült hotelek már evidens módon, a régi építésűek pedig - felzárkózva az igényekhez - wellness szolgáltatásokkal, uszodával, szaunával, masszázzsal, gőzfürdővel és a szépségápolás minden eszközével próbálják kényeztetni a vendégeket. Ezek segítségével lehet operálni, hogy a város ne csak a nyári szezon idejére csábítsa ide az utazókat.
Akiknek a belvárosi forgatag hangosnak bizonyul, inkább választják a város keretét képező két település nyaralóházait Balatonszéplak és Sóstó területén.
A városban hosszú évek óta rendeznek különféle fesztiválokat, a közelmúltban például a Pünkösdi Szezonnyitó Ünnepet, az Aranykagyló Nemzetközi Folklór Fesztivált és a Bor és Kenyér Ünnepét. Ezeken kívül még számos könnyűzenei fesztivál vonz embertömegeket Siófokra és környékére. A kikötő a hajózási lehetőségeken túl rendszeres kirakodóvásárt (kézművesek remekeiből és kulináris élvezeteket kínálókból) is kínál, és zenei produkciókat.
És mit szól mindehhez a siófoki lakosság? Mivel az idegenforgalom igen jelentős szeletet tesz ki a bevételek tortájából, ezért az egyébként is vendégszerető siófokiak örülnek a nyaralóknak. Persze vannak olyan nyári éjszakák - főleg a belvárosban - amikor a hangulat decibelben is mérhető, de ők ehhez már hozzászoktak. Azt mondják, hogy: "nyáron sok turista jól érzi itt magát, de alapvetően egész évben miénk a Balaton".