Miért pont a Balaton? Magyarország nemzeti értékei közül talán ez a tó a legegyedibb, amihez szinte mindenkinek van valamilyen kötődése, emléke. Sokszínűsége méretéből fakadóan is adódik: Közép-Európa legnagyobb tava, 596 négyzetkilométer vízfelülettel. Földrajzi fekvése miatt olyan előnyökkel bír, melyeket ősidők óta mindenki próbál élvezni, hasznosítani. Könnyen bele lehet szeretni, hiszen klímája mérsékelten meleg, viszonylag sekélynek minősül (átlagosan 3-4 méter a vízmélysége), ezért gyorsan felmelegszik, nyáron húsz fok fölé, de jobb időkben akár a 27 fokot is elérheti a vízhőmérséklet.

Hazánkban itt köszönt be másodikként a tavasz, és a legkésőbb érkezik a tél. Évi középhőmérséklete tíz fok körül alakul. Viszont idén télen is tapasztalhattuk, hogy akár harminc centi vastagságú jéggé is befagyhat a tó vize. 

A Balaton minden apró szeglete igazi csoda. A Balaton-felvidék domborzata nagyon színes, elhúzódó hegyek és medencék övezik a tavat északról; ez az oldal hirtelen mélyülő, inkább kavicsos medrű, míg a déli partszakasz sekély, homokos strandokat teremtett a fürdőzőknek. Élővilága és természeti adottságai miatt a múlt században felismerték egyedülálló értékeit, és épségének megőrzése érdekében több területet védetté nyilvánítottak. 1942-től kezdve a tapolcai tavasbarlangot, a balatonakarattyai Rákóczi-szilfát, a Tihanyi-félszigetet, a Kis-Balatont, a bazalthegyeket, a Badacsonyt, a Szent György-hegyet, a Káli-medencét és a Keszthely-hegység területét is tájvédelmi körzetek közé sorolták.

Élővilága nagyon jellegzetes, többfajta hal és madárfaj kedvenc élőhelye.

A Balaton történelme ősidőkre nyúlik vissza. A kelták már az i.e. III. században felfedezték a terület gazdagságát, szőlőt műveltek itt, és vasfegyvereket kovácsoltak. A rómaiak később Lacus Pelsónak nevezték el. (A Pelso mocsaras, nádas területet jelent.) Ebben az időben Pannonia provinciához tartozott a tó, és szinte Itáliával azonos természeti adottságai miatt nagyon kedvelték a rómaiak. A felvidékkel szemben viszont a déli oldal nem rendelkezett szőlőtermelésre, állattenyésztésre és fakitermelésre alkalmas lankákkal, ezért sokáig szinte lakatlan, műveletlen lápos terület volt. Visszamaradottságából először Galerius császár (293-311) adott lendületet, amikor vízelvezető csatornát ásatott ki, és zsilipet építtetett. Ekkor kezdtek el átszivárogni az északi bortermelők délre, és Valcum néven fontos erődítményt építettek a mai Keszthely mellett, ami így a IV. század végére fontos kulturális, közigazgatási központtá vált. 

A X. századra ért a Balaton területére Árpád törzse - némi viaskodást követően elfoglalták a tóvidéket, és a honfoglaló magyarok egyik szálláshelyét alakították ki itt. A környéken folyamatosan új falvak, templomok, monostorok épültek. Két évszázad múlva már román és gótikus stílusú templomok tarkították a parti falvakat, és megindult a mezővárosok fejlődése. A tatárjárást követően várak tömkelege épült, sokukat a mai napig megcsodálhatjuk.

A XV. századtól a földfalú házakat kezdték felváltani a kőépületek, melyek a szőlőhegyeken is elszaporodtak pinceházak formájában. A XVI-XVII. században a török és kuruc háborúk kegyetlen rombolást végeztek a Balaton mellékén. Ebből következően viszont kialakult a végvárrendszer az északi parton: Veszprém, Keszthely, Nagyvázsony és Sümeg jeleskedett ebben a leginkább.

A XVIII. századtól igen erős különbség alakult ki az északi és déli part fejlődésének ütemében, és ennek legfontosabb oka a szőlőtermesztés volt, az árutermelés legjövedelmezőbb ága. Az északi területen ez segítette elő a polgárosodást, és a reformkorban nagyon serkentőleg hatott az idegenforgalomra is. Megjelentek az első fürdőházak, nyárilakok, rangos szállodák, fürdőtelepek.

Az idegenforgalom áramlását nagyban elősegítette az 1800-as évek közepétől a Széchenyi István-féle gőzhajók és a déli vasút beindulása. A vasút által összekapcsolt Budapest-Nagykanizsa szakasz mentén a települések virágzásnak indultak, tömegesen érkeztek ide az üdülni, gyógyulni vágyók. A gyógyfürdők és a híres balatonfüredi savanyúvízforrás egyedi lehetőséget nyújtott erre. A rendszeres hajóforgalom és az 1900-as évek iparosodása a parti városok rohamos fejlődéséhez vezetett, lakosok ezrei települtek át az ország más területeiről ide. Az ország életében kulcsfontosságúvá vált a Balaton, az 1910-es népszámláláskor 170 ezer volt a tó környéki régió lakossága, amit még a nyaralók több ezres tömege megfejelt. Magánvillák, társas üdülőházak, szállodák és panziók létesültek, és már nem csak az északi parton.

Az ide érkezők felfedezték a déli part síkabb, homokos stranddal rendelkező partjainak nagyszerűségét, amely a "mi tengerpartunkká" vált; az első balatoni költő, Pálóczi Ádám nevezte először a tavat "magyar tenger"-nek. Ez az elnevezés a mai napig rajta maradt. A csodálatos nyarak után az üdülni vágyók hazatértek, a Balaton-parti lakosok viszont a telet is nagyon élvezték. A befagyott tó jegén tradícióvá vált a korcsolyázás, fakutyázás, még jégfarsangokat is tartottak.

Ezt az idilli időszakot a II. világháború elpusztította, mivel a part mentén vonult végig a frontvonal. A háború utáni időszak politikai identitása nagyban befolyásolta a Balaton arculatának változását. 1945 után sorra épültek a SZOT- és pártüdülők, KISZ-táborok. Később az IBUSZ utazási iroda által kínált nyaralások plakátjai, az olcsóbb szállásokat hirdető "zimmer frei" táblák tarkították a partot. Mivel nem nagyon volt külföldi nyaralási lehetőség, minden eddiginél több honfitársunk kereste fel a Balaton-partot, és emellett külföldiek is özönlöttek ide, így a tó találkozóponttá vált a keleti és a nyugati blokk turistái között. A "balatoni nyár" fogalommá vált.

A fenti tömör történelmi összefoglalóból érezhető, hogy minden történelmi időszakban, valamennyi, a Balaton partjára tévedt népcsoport ragaszkodott a tó csodálatos természeti adottságaihoz, élővilágához, gazdag kincseihez, gazdálkodási lehetőségéhez, kialakult kulturális életéhez és elsősorban a Balaton vizének misztikus, romantikus erejéhez, ami gyógyítja és boldoggá teszi a Balaton szerelmeseit. Ezzel a bloggal szeretnénk mindezen a kincseket feltárni, bemutatni és megőrizni.